Első hét munkában... menni érdekesség, és kihívás... - hangzik a PR szöveg hogy elterelje a figyelmed az alapvető igazságról. Mennyi lehetőség lesz zavarba jönni és sikeresen előhozni a benned élő esetlen emberi lényt! De őszintén, ki az aki ne szeretne néha ügyetlenkedni, úgy, hogy azt ideiglenesen még el is nézik (ha szerencséd van)?

Ma összeszedtem 5 élményt, meglétük nélkül az első hét nem is lenne az igazi!

1. Rengeteg új ismerőssel fogsz találkozni a welcome day-en.  ...és jól elbeszélgettek egymással. Csak azért, hogy másnap rájöjjetek: valószínűleg többet nem is igazán fogjátok látni egymást, tekintve, hogy teljesen más osztályokon fogtok dolgozni.

2. Egy kávé... két kávé... négy kávé... Elfogyasztott forró ital (vagy cigi) mennyiséged nőni fog. Legjobb kikapcsolódás összefutni másokkal, részlegek közti kapcsolatokat építeni meg pletykálni (na jó, olyat mi nem is csinálunk!)  Sheldon is megmondta, nincs kulturált kommunikáció forró ital nélkül! 

3. Rengeteg embernek mutatnak be. Ha a nevek 10%-t megjegyzed, nagyon szerencsés vagy. Jó névmemóriával megáldottak előnyben. Mi, többiek csendben post it-eket ragasztunk fel mindenhová.

4. El fogsz tévedni, orra fogsz bukni láthatatlan küszöbökben, nem fogsz WC-t találni órákon keresztül... Ez előfordulhat, de az örök kedvenc akkor is az ajtók rossz irányba nyitása marad. Képzeljétek el: Sietsz. Késésben vagy. Pisilned kell. Esküdni mernél, hogy a múltkor az előtted kilépő ember tolta az ajtót. Nekilendülsz (mert a tűzbiztos ajtó legalább egy tonnás..), és az ajtóérzékelő homlokoddal meggyőződsz róla, hogy húznod kellett volna...

5. Emlékszel, otthon sosem találtál gemkapcsot, ha kellett? Soha többé. Néha ki sem látok a post it-ek és a félig teli szövegkiemelőktől. De persze toll, ami fog, sosincs. 

Az első hétbe még senki nem halt bele. Kivéve ő... Szerintem neki nem lett meg:

There is always a first week at work, and there are always a bunch of new and exciting tasks awaiting for you. And then there is of course the human part of the process with a lot of doubt and confusing sutuations that brings out the inside weirdo in all of us.

Today let me gether up 5 lovely little phenomenons one can epect in a new working environment...

1. You will meet a lot of people at welcome day... and you will think that all fo you will get along fine. Just to find out that from the next day on you will hardly see each other, as you will be working in completely different departments.

2. The amount of your daily consumed coffee (or cigarettes) will increase drastically, as the best way to get into a friendly conversation is with hot beverage (as we all learned this lesson from Sheldon Cooper), and also you will have the need totalk to someone, as everything is just so new.

3. You will be introduced to a lot of new people. And you will be gratefull if you can memorise at least 10% of the names. It is a blessing if you have a good way of remembering names, but for me it is just an endless circle of asking for help, writing cheat sheets and searching in the company who is who for answers.

4. On your first one or two days you will get lost, you will end up in strange places, you will try to "push" all the doors that needed to be "pulled" in order to open and you will wander around looking for the restroom for an ureasonably long time... but rumours say it will get better by the end of the month.

5. Do you remember the time you can't find a paperclip or a pen that actually writes at home? Thank the Office Supply God, there is always paper and pens around you if you need to write something. I don't know about you, but messy as I am with my home stationery, it is a relief that when I am at work, I don't have to look for paper and a pen that actually works for hours.

So all in all, you can urvive the week, just remember this:

Thanks for keeping up with me, you can find my previous articles right here. Take care!

Short answer: Yes. 

What is culture shock anyway? Today I was asked this very question. 

Officially it is the frustration, disappointment, anger, bewilderment, and other negative effects one experience when moving to a foreign country.

My answer was when you need to blink fast and blink a lot, as you are experiencing so much new impressions. It is a less pessimistic (and shortened) point of view in my opinion. Cultural shock is not necessarily bad, but it is rather impulsive...

These days I have been blinking a lot. But how can it be, I haven't even left my own country?! Let me just explain the differences I have experienced between the Capital City Budapest and this Lovely Little Kecskemét.

1. Bikers are not targets to drivers. I imagine that there is a special and secret game for the drivers of Budapest, called "catch the cyclist" which consists of some simple rules: To scare a cyclist is 10 points. To scare or to toss a cyclist with a helmet is 50 points (you get +10 if she is a woman) But a children cost you -100 points (we are not animals after all). Kecskemét is a safe haven compared to Budapest.

2. If you want a long, undisturbed and peaceful life you stay silent on the bus, at all costs. In Budapest there is no eavesdropping in public transport, it is considered to be a miracle if anyone listens to what you are saying. Here it is not the same: what you tell today, may come back to bite you in your rare end tomorrow. Of course the gossip will be just a little bit different of what you originally said (the engines of the bus is loud, the eavesdropper cannot hear everything loud and clear after all...). If you do this in our dear old capital, the offended party can fight you, but here you are allowed to blink, and sight. I must get used to this phenomenon.

3. There is no such thing as "far away". Here people would complain about a 10 minute bus drive. In Budapest the bus stop is a 10 minute walk for me. Plus Mercedes Benz Manufacturing is 5 km form the city centre. That is literally the end of the world. My Uni was further than that back in Budapest. I feel lucky. 

4. The city is less crowded. This is a good thing when they are not bumping into you every 5 minutes. However it is frustrating when there is not enough people around for a proper night out. 

 5. There is a stereotype all across the world that people from the countryside are usually nicer. I cannot say "nicer", because I do not know them all, but evidently they seem to be nicer with each other. It is a lovely change compared to the phenomenon in Budapest when they are only nice if they want something.

All in all the good vibes are stronger, and I can say that so far I am fine, thanks for keeping up with me. Take care!

Egy mondatban: Lehet. 

Mi is az a kultúrsokk? Ma megkérdezték tőlem.

Hivatalosan  frusztráció, a tehetetlenség érzése, az önbizalom elvesztése, düh, idegeskedés, összezavarodottság, visszahúzódás és egyéb kellemetlenséget, mely tünetegyüttessel az ember akkor találkozik, ha idegen környezetbe kerül hosszabb időre. 

Igen leegyszerűsített, és kevésbé pesszimista válaszom volt, hogy amikor idegen környezetben pislogsz nagyokat. Nem feltétlenül rossz, de mindenképp furcsa.

A napokban én is rengeteget pislogtam. De miért is emlegetek kultúrsokkot, mikor el sem hagytam az országot? Engedjétek meg, hogy összefoglaljam, és felhozzak az öt különbséget Budapest és Kecskemét között (számomra).

1. A biciklisek nem mozgó célpontok akiket le kellene vadászni. Budapesten néha azt hiszem, valamilyen underground játékszabálya van annak, hogyan is kell ráijeszteni, esetleg meglökni a kerékpározókat. Így képzelem el: Sima biciklisre szívbajt hozni: 10 pont. Bukósisakos példány 50 pont, (ha lány az +10). Gyerek -100 (mert azért mégsem vagyunk állatok). Kecskemét ehhez képest a paradicsom.

2. A buszon hallgatni kell (vagy megbánod). Budapesten, ha a metrón/buszon/villamoson mondasz valamit, az ott marad. Egy harmadik fél sem mondja vissza, senki sem jegyzi meg, mert senki sem figyel. Szerencsére. Az itteni buszon 17.39-kor kiejtett szavak bejáratott hálózaton keresztül másnap reggel 8:35-kor már vissza is jutnak hozzád, természetesen más formátumban (mert hát hangos az a motor, nem érthet mindent mindenki, na!).Kulturális különbség, hogy ha egy avatatlan fül meghallana (és csodák folytán meg is jegyezne) majd továbbmondana valamit Pesten, az minimum egy utolsó vérig szóló párbajra jogosítaná fel a gondolat eredeti szerzőjét. Itt megengedett egy darab pislogás. Ehhez még hozzá kell szoknom.

3. Nincs olyan, hogy "messze". A 10 perc séta itt már távolságnak számít. Budapesten a buszmegálló van a házunktól annyira. Kellemes változás, hogy az 5 kilométerre lévő Mercedes gyár már a "világvége" kategória. Rosszabb napjaimon az egyetemre messzebbről kellett bemennem. Határozott pluszpont.

4. Kevésbé nyüzsögnek az emberek. Ez jó dolog, amikor nem lök fel senki az utcán csúcsidőben, kissé nyomasztóbb, mikor este kihal minden. De nem kibírhatatlan.

5. "A vidéki ember kedvesebb" sztereotípia virágzása. Nem állítom, hogy kedvesebbek, mert ahhoz ismernem kellene mindenkit, hogy a belső tulajdonságaikról nyilatkozzak. Kedvesebbnek tűnnek, az tény, és nagyon kellemes változás a sok köszönés, és egy-két barátságos szó a boltokban. Bár megjegyezném, hogy a budapesti embernek kifejlett "ha kedves velem, biztosan valamilyen szívességet akar" reflexe van, mely számlálója vidéken kiakad a túlterheléstől.

Összességében 3:2-re nyertek a pozitív benyomások. Egyenlőre tehát nem hiányzik Budapest, és a kezdeti kulturális sokk egy ritka esete áll fent, amikor a pozitív hatások miatt pislogok. A többi még várat magára.

Not so long ago, I was leaving for England, form my Erasmus in Nottingham. For the first time in my life I was forced to survive on my own (as helper_1 and helper_2, a.k.a. Mom and Dad were around 2000 miles away). But that's a story for another day (and also, you can catch up with it right here)

Today, I am packing my suitcases again (however this time I do not have to measure them). 30 kilograms of stuff is sitting around my bedroom (get that Ryanair, no extra charges this time), all packed and ready to go. I hopped into the car, and after a peasant 1,5 hour trip, ended up in my new, slightly provincial but rather lovely city.

And that's my view from the balcony... how awesome it is

To pick up the pieces right where I left off, I am starting my internship far from home (again), in a totally new environment (again), with zero knowledge of what is ahead of me (again), but feeling excited, thrilled and ready for action (just as usual)

As a warm-up exercise for my stiff and sore fingers I summed up top 3 things you experience during you move out... for the second time

(which is indeed in connection with the topic of my new blog, which will be my internship at the Mercedes Hungary)

As we all know there is always a first... in kissing, in sex, in drinking alcohol, and of course in moving out as well. But what happens after all the wonders fade away, but you still have to go on?

1. You re-evaluate the meaning of 'essential' when it comes to packing your stuff. Is it life-threatening if you do not have it with you? If not... well, it stays. 

2. Computer & cell phone chargers, a book to read and food will have priority. It is lovely to have all the 432 sundresses with you, but from past experience I know for a fact that they do not comfort you so effectively when you wake up in the morning without anything to eat and a dead mobile phone.

3. An extra jumper is better than no comfy clothes for your days off. I remember packing all the pretty clothes the first time, and the agony when I found out later that I don't have anything slightly comfortable for my stay-at-home nights. Never again.

Frankly this is the most important lesson of all: who cares if you leave something behind? You don't. You have already passed that stage the first time. Everywhereyou go there are stores near you, so no worries at all.

Nem is olyan rég még Angliába készülődtem Erasmus címszó alatt. Életemben először messzire kerültem Sugó_1 és Sugó_2 segítségnyújtó programkódoktól (művésznevük: "anya" és "apa"), és már csak magamra számíthattam. De ez egy másik történet, tele izgalommal, alkohollal és lusta diákokkal és sok utazással... (amiket mellesleg itt meg is találhatsz)

*De fókuszálni kéne inkább a kutatási kérdésemre (ahogy ezt egyetemi tanáromtól hallgattam hosszú féléveken keresztül)... nem tehetek róla, ma nosztalgikus hangulatban vagyok, és pont. Előfordul.*

Ma, 2015.05.31-én megint 2 bőrönd hever a szobám közepén (ideálisak alkalmi fekvőrendőrnek), ezúttal azonban nem szükséges mázsálni őket (nesze neked Ryanair és a 21 kilós limited!). 30 kiló csomaggal felszerelve beugrottam a kocsiba, és meg sem álltam az új otthonomig,Kecskemétig, ahol 5 hónapig a Mercedes gyakornokaként fogok dolgozni. (Erről fog szólni a blog is, bár még nem igazán látszik.)

A kilátásom zseniális 

Összeszedegetem hát a széthullott darabokat, ezzel a cikkel újra bemelegítem elgémberedett ujjaimat, (Ígérem, a következő még jobb lesz, maradj velem Kedves Olvasó) és belevágok a gyakornokságba. Messze otthontól (már megint), új emberekkel körülvéve (már megint), leghalványabb jövőre utaló sejtés nélkül (már megint), de izgatottan, kíváncsian és tettre készen (mint mindig).  

Bemelegítésként íme a második-első írásom (ha az Erasmus írásaimat tekintem első generációnak), melynek témája: TOP 3 gondolat a második kiköltözéssel kapcsolatban.

Mindig van egy első alkalom... Hallhatjuk ezt az andalító mondatot a szex, a bulik, az alkohol, a másnap, a gyereknevelés és még ezer élmény kapcsán. De mi történik akkor, ha a varázslat elszállt, és mi itt maradtunk? Jelen esetben milyen is, ha másodjára költözik el az ember otthonról? 

1. Újradefiniálod és átértelmezed a "Fontos, hogy vigyem" idiómát. Ha nem életbevágó az, hogy nálad legyen egy adott holmi, akkor bizony marad ott, ahol van.  

2. Számítógép & mobil töltő, ennivaló és egy könyv amit elolvashatsz... hirtelen a prioritás sorba ugrottak. Emlékszem, első alkalommal mind a 427 ruhámat magammal vittem. Viszont egy ruha sem tud megvigasztalni, amikor első nap korgó gyomorral és lemerült telefonnal ébredsz... ráadásul hétfő van. 

3. Két melegítőfelső jobb, mint nulla. Emlékszem, első költözésemkor kitettem magamért, és az összes szép cipőmet odapakoltam magamhoz. Viszont szabadnapomon nem boldogított a tudat, hogy magassarkúban és báli ruhában ülhetek, miközben a melegítőim 2000 km-rel arrébb dorbézoltak nélkülem. Soha többé.

Tanulságként és hüvelykujjszabályként a következők mondhatók el: Kit érdekel, ha valami otthon marad, mert téged aztán nem. Azon már túl estél első alkalommal. Erre találták fel a szupermarketeket.