Egy mondatban: Lehet. 

Mi is az a kultúrsokk? Ma megkérdezték tőlem.

Hivatalosan  frusztráció, a tehetetlenség érzése, az önbizalom elvesztése, düh, idegeskedés, összezavarodottság, visszahúzódás és egyéb kellemetlenséget, mely tünetegyüttessel az ember akkor találkozik, ha idegen környezetbe kerül hosszabb időre. 

Igen leegyszerűsített, és kevésbé pesszimista válaszom volt, hogy amikor idegen környezetben pislogsz nagyokat. Nem feltétlenül rossz, de mindenképp furcsa.

A napokban én is rengeteget pislogtam. De miért is emlegetek kultúrsokkot, mikor el sem hagytam az országot? Engedjétek meg, hogy összefoglaljam, és felhozzak az öt különbséget Budapest és Kecskemét között (számomra).

1. A biciklisek nem mozgó célpontok akiket le kellene vadászni. Budapesten néha azt hiszem, valamilyen underground játékszabálya van annak, hogyan is kell ráijeszteni, esetleg meglökni a kerékpározókat. Így képzelem el: Sima biciklisre szívbajt hozni: 10 pont. Bukósisakos példány 50 pont, (ha lány az +10). Gyerek -100 (mert azért mégsem vagyunk állatok). Kecskemét ehhez képest a paradicsom.

2. A buszon hallgatni kell (vagy megbánod). Budapesten, ha a metrón/buszon/villamoson mondasz valamit, az ott marad. Egy harmadik fél sem mondja vissza, senki sem jegyzi meg, mert senki sem figyel. Szerencsére. Az itteni buszon 17.39-kor kiejtett szavak bejáratott hálózaton keresztül másnap reggel 8:35-kor már vissza is jutnak hozzád, természetesen más formátumban (mert hát hangos az a motor, nem érthet mindent mindenki, na!).Kulturális különbség, hogy ha egy avatatlan fül meghallana (és csodák folytán meg is jegyezne) majd továbbmondana valamit Pesten, az minimum egy utolsó vérig szóló párbajra jogosítaná fel a gondolat eredeti szerzőjét. Itt megengedett egy darab pislogás. Ehhez még hozzá kell szoknom.

3. Nincs olyan, hogy "messze". A 10 perc séta itt már távolságnak számít. Budapesten a buszmegálló van a házunktól annyira. Kellemes változás, hogy az 5 kilométerre lévő Mercedes gyár már a "világvége" kategória. Rosszabb napjaimon az egyetemre messzebbről kellett bemennem. Határozott pluszpont.

4. Kevésbé nyüzsögnek az emberek. Ez jó dolog, amikor nem lök fel senki az utcán csúcsidőben, kissé nyomasztóbb, mikor este kihal minden. De nem kibírhatatlan.

5. "A vidéki ember kedvesebb" sztereotípia virágzása. Nem állítom, hogy kedvesebbek, mert ahhoz ismernem kellene mindenkit, hogy a belső tulajdonságaikról nyilatkozzak. Kedvesebbnek tűnnek, az tény, és nagyon kellemes változás a sok köszönés, és egy-két barátságos szó a boltokban. Bár megjegyezném, hogy a budapesti embernek kifejlett "ha kedves velem, biztosan valamilyen szívességet akar" reflexe van, mely számlálója vidéken kiakad a túlterheléstől.

Összességében 3:2-re nyertek a pozitív benyomások. Egyenlőre tehát nem hiányzik Budapest, és a kezdeti kulturális sokk egy ritka esete áll fent, amikor a pozitív hatások miatt pislogok. A többi még várat magára.